Emlékek

Pillanatok képekben sűrítve...egy rég elfeledett a szekrény mélyén süppedő poros kisdobozóból csodás dolgokra lehet bukkanni... fotókra amik olyan pillanatot örökítenek meg akik soha vissza nem térhetnek, de olyan jó néha elveszni az emlék felhőkbe. Visszaemlékszünk, amikor olyan cseppek voltunk még azt hittük a felhő tejszínhabból van, a hold épp hogy egy karnyújtásnyira lelhető fel és mindig a nyomunkba suhan. Csodákat rejt a Föld minden szeglete, hittük hogy léteznek tündérek, manók, gonosz boszorkányok. Vágytunk a kalandokkal teli álmokra, hogy egyszer valóra válnak... Mennyi érzés tobzódhat fel egyetlen kép láttán.. ezek az emlékmorzsák ott lapulnak a kis elménkben és talán a legváratlanabb helyzetekben bukkanhatnak elő... esetleg egy szomorkás pillanatban, vagy egy boldogban...

régi mámorhoz

Milyen régen is éreztem így, hogy szinte elvesznék egy ölelésben, egy szóban, egy érzésben. Felfoghatatlan így visszatekintve, képes lettem volna odaadni a lelkem egyetlen puhaságért..édes szóért... Óh hogy én mennyire szerettem.. de már egy érzéssel kevesebb.. úgy búcsúzok az érzéstől, ahogy az ember búcsúzik egy régi jó baráttól...  egy olyantól akinek a kezét szorongathatta....szívét kezébe adhatta...
 Az élet furasága, megőrizzük egymás mozdulatait, apró pici momentumait.... felismerjük az érzést, és emlékezünk amikor lehetőségünk volt egymásban elveszni akár csak egy pillanatra egy mosolyban vagy egy szóban...

Annyi félelem menekülés és fájdalom után még képes hinni az ember, hinni a jóban.

Mami ajándéka

Elkészítése két nap alatt történt... Igyekeztem minden szeretetemet bele ültetni egyetlen képbe...Hogy tudja mennyire fontos nekünk. Izgatott voltam nagyon, mi lesz ha nem éri el a kívánt hatást mi történik majd ha nem tetszik neki. Idősödő arcát a meglepetés és a csalódottság hulláma jelenik meg amint kibontja. De nem így történt. Amint meglátott öröm terült el arcán, nagyokat pislogott és várta a pillanatot mikor szemlélheti meg alkotásom. Olyan jó érzés ezt látni. Van aki tudja értékelni ezeket az apróságokat. Sokszor épp annyira hogy belefelejtkezik bámulásába.....A kis lelkem megtelik örömmel.. hát nem mesés, ha az ember részese lehet egy ilyen csodának?

WebRep

currentVote

noRating

noWeight

hanyatlás

Megerőszakolt lelkem vetődik a homokra, testem minden porcikája beleremeg... vas ízét érzem a számban..hallom a ziláló lélegzetem...ahogy egyre sebesebben ver a vér az ereimben... egyre lüktet, kimondhatatlanul.... valami megcsapja az orromat egy olyan... miért hívogat olyan nagyon ...